Főoldal Cégünkről Termékek Rendelés Szarvasgombákról Szaktanácsadás Kapcsolat

 

Az ültetés megkezdése előtt minden területet egyedileg kell értékelni, amihez szakértők véleményét ajánlatos kikérni. A következő irányelvek támpontként szolgálhatnak.

Az eredményes termesztés egyik fő pillére a megfelelő terület kiválasztása. A természetes növényzet hasznos segítséget nyújthat ebben, hiszen jó szarvasgomba-termőhelyekre utalhatnak a következő fás szárú növények jelenléte: kökény, veresgyűrűs som, galagonya, fagyal; vagy a lágyszárú szintben az erdei iszalag, borostyán, hamvas szeder, szálkaperjék előfordulása. A meglévő növényzet azonban csak támpontként szolgálhat. A talaj laboratóriumi vizsgálata elengedhetetlen, ami alapján elvégezhetők az esetlegesen szükséges javítások. A triflatermesztésre gyengébb termőképességű területek is megfelelőek.

A nyári szarvasgomba a magas humusztartalmú, kötöttebb, jó vízgazdálkodású talajokat részesíti előnyben, melyek pH-ja semleges, vagy enyhén lúgos tartományba esik. Triflakertek létesítéséhez szántóföldek, rétek, felhagyott szőlők és gyümölcsösök a legmegfelelőbbek. Ennek oka, hogy a talaj jó állapotban van és – az erdős területekkel szemben – nem kell tartani a konkurens mikorrhiza-gombák jelenlététől. Utóbbi esetben a fák kiszedése után minimum 5 évet várni kell a telepítéssel, hogy az antagonista mikorrhiza-gombák eltűnjenek. További lényeges szempont a terület kiválasztásánál, hogy öntözhető legyen. Így ki lehet kivédeni a nyári szárazság kedvezőtlen hatásait.

A homoki szarvasgomba többnyire mésztelen, humuszban gazdag, homok talajt kedvel.

Az ökológiai és talajadottságok megszabják a választható fás szimbionta partnert.


Számításba jöhető triflás fafajok a nyári szarvasgomba szempontjából a teljesség igénye nélkül:

  • Kocsányos tölgy (Quercus robur)
  • Kocsánytalan tölgy (Quercus petraea)
  • Csertölgy (Quercus cerris)
  • Bükk (Fagus sylvatica)
  • Szelid gesztenye (Castanea sativa)
  • Közönséges mogyoró (Corylus avellana)
  • Török mogyoró (Corylus colurna)
  • Közönséges gyertyán (Carpinus betulus)
  • Kislevelű hárs (Tilia cordata)
  • Ausztriai feketefenyő (Pinus nigra)

A homoki szarvasgomba szimbionta fás partnere:

  • Fehér akác (Robinia pseudoacacia L.)

A nyári szarvasgombánál legszélesebb körben a mogyorót és a tölgyet vonták termesztésbe. A mogyoró gyorsan nő, korábban fordul termőre, mint a tölgy, ám jóval kevesebb ideig hoz szarvasgombát. Továbbá könnyen befertőződik egyéb gyomgombákkal. Erős hajtásnövesztő képessége miatt több munkát követel, valamint a tavaszi fagyokra is érzékeny. A tölgy lassan indul fejlődésnek, de hűségesebb társa a szarvasgombának, ritkábban mikorrhizálódik át más konkurens gombával.

Az ültetvény sikerének másik sarkalatos pontja a mikorrhizált csemete minősége. A termesztési kockázatot számottevően lecsökkenthetjük, ha a szigorú minőségi előírásoknak megfelelő, hivatalosan bevizsgált csemetéket vásárolunk. A triflás csemetével szemben támasztott legfontosabb követelmény, hogy egészséges legyen, jól fejlett gyökérzettel. A bevizsgált tételben nem lehet olyan csemete, amely nem mikorrhizált. A csemeték felénél a mikorrhizáltság szintje haladja meg a 25%-ot. Tuber nemzetségen belül más gombafajjal nem lehet fertőzve.


nyári szarvasgombával mikorrhizált tölgy gyökérzete
Nyári szarvasgombával mikorrhizált tölgy gyökérzete

Ha rátaláltunk mind a fa, mind a szarvasgomba szempontjából ideális területre, meg kell tervezni az ültetési sűrűséget. A sor - és tőtávolságot az ökológiai és talajadottságok, öntözhetőség, gépi művelhetőség, valamint az anyagi lehetőségek figyelembe vételével kell meghatározni. 1200 - 2000 db fa ajánlható hektáronként úgy, hogy a sortávolság 3 m, a tőtávolság pedig 1,5-3 m közé essen.

Telepítés előkészítése két módon történhet:


Ad 1
Művelt területeken a talajt jól elő kell készíteni. A mélységi tömörödést, a szántás után maradó esetleges eketalp réteget meg kell szüntetni. A talajlazításnál ügyelni kell arra, hogy a különböző talajrétegek ne keveredjenek egymással. Ősszel ajánlatos 20-30 cm-es szántást végezni, ültetés előtt pedig kultivátorozást, vagy boronálást. Telepítésre legjobb időszak a november-december, de lehet ültetni márciusban és áprilisban is. Tavaszi ültetésnél szükség lehet az azonnali öntözésre. Az ültetési helyek kijelölése után olyan mély gödröt ássunk, amelybe a konténeres csemeték földlabdája belefér. Telepítés után taposással tömörítsük a talajt. Vadkár ellen a csemeték köré elhelyezett védőhálóval és/vagy az ültetvény bekerítésével védekezhetünk.

Ad 2
Rétek, legelők, természetes gyeptársulások esetén eltekinthetünk a fenti talaj-előkészítéstől, ugyanis az újabb kutatások az eredeti talajélet és talajszerkezet megőrzését tartják előnyösnek.

Az ültetvények ápolása magában foglalja a sorközök művelését. Kétféle hasznosítási módot különböztetünk meg: gyepet tartunk fenn rajta, vagy felszántjuk. Mindkét változatnak vannak előnyei és hátrányai is. A csemeték körül kb. 1 m2-es felületen azonban mindenképpen szükséges a gyomtalanítás elvégzése. A kapálás nemcsak segít tisztán tartani a területet, hanem a talajt is lazítja, kedvezőbb feltételeket teremtve ezzel a szarvasgombának. Lehet takarást is alkalmazni a csemeték körül. A fa növekedése, és főleg mogyorónál a fattyúhajtások eltávolítása céljából, szükség lehet metszésre is. A gombamicéliumok és a termőtestek fejlődéséhez megfelelő mennyiségű vízre van szükség. Ezért június, augusztus között kialakuló esetleges vízhiányt öntözéssel pótolhatjuk. A triflatermesztésben használt fafajok kevésbé érzékenyek betegségekre és kártevőkre. Tölgynél lisztharmat, mogyorónál baktériumos betegség fordulhat elő. Rovarok közül elsősorban a gyapjaslepke hernyói okozhatnak komolyabb károkat. Ellenük csak akkor kell fellépni, ha a fák megmaradását már veszélyeztetik. Ilyen esetben kizárólag kontakt szereket szabad alkalmazni!

tölgy ültetvény
Tölgy ültetvény

mogyoró ültetvény
Mogyoró ültetvény